Japán minor?…

silenecapensis — Thu, 05 Jan 2012 22:07:56 +0000

Face-en a csoporttársaimmal elkezdtünk információt gyűjteni arról, mi lesz majd, ha nagyon leszünk, avagy hogyan válasszunk szakirányt. Biológia BSc-n nem túl fantáziadús a választék. Vagy biológus leszel, vagy biológia tanár. Persze előző esetében, sok izgi szakterület van amire specializálódhatsz, míg a második esetében ott a tudás átadásának lehetősége – amire vagy képes vagy, vagy nem – nem mellékesen számtalan csalogató minor (mellékszak) is akad. Én bevallom töredelmesen szívem szerint egyszerre megpróbálnám mind a kettőt, csak valószínű rövid úton belepusztulnék, bár ki tudja. Régen úgy voltam vele, nem lennék tanár, mostanra azonban a tanítás lehetősége is elkezdett velem kacérkodni. Ennél a pontnál kezdtem el azon agyalni, hogy oké, ha ne adj’ Isten tanárira mennék, akkor mi legyen a minorom…A kémia nagyon nem vonz, hasonló TTK-s tárgyak szintén. A többiek által felvetett lehetőségek közül esetleg még a földrajz lenne számomra elfogadható. Bár jobban belegondolva, általam nagyon nem kedvelt, volt biológia tanerőmnek is föci volt a másik szakja, szóval már csak elvből kilőve. ^^ (Viszont ilyen szempontból, volt töri-föci tanerőm – aki számomra igen kedves – pont az ellenkezőjeképp hatna.) Következő gondolat valamilyen nyelv, de ne legyen már a’la natúr angol, az olyan snassz. Rögtön felvetődött bennem egyből 2 bazinehéz nyelv is. A japán és a kínai. Volt szerencsém mindkettőbe belekóstolni és nem is tudnék szerintem dönteni. Viszont szörfölgetés közben ráakadtam egy japán szakos hallgató idei – pontosabban tavalyi – blogbejegyzésére, miszerint japán minorhoz most már nincs szükség előképzettségre, teljesen az alapoktól is lehet indulni. Azért ez elég felvillanyozó információcska. Szóval most itt állok az agyalás szélén, de szerintem egyelőre jegelem ezt a hatalmas dilemmát…kb. vizsgaidőszak végéig.

Karácsonytól Új Évig…

silenecapensis — Sun, 01 Jan 2012 22:57:48 +0000

Hol is kezdjem…mondjuk ott, hogy a 2011-es karácsonyom igen jól telt. Kaptam is adtam is ajándékot. S ami nem elhanyagolható végre láttam az unokaöcsémet. Jópofa, bár a családi feszültségek miatt nem hiszem, hogy sokszor lesz alkalmam babusgatni. 25-én Erikáék jöttek le csőstül, s Mariannak hála – aki most kezdte el a suliban a mixerkedést is elsajátítani – kutyult nekünk sok italt, aztán mi is belelkesülsünk és se szeri se száma nem volt a pulton sorakozó kotyvalékoknak.

26-án igyekeztünk kiheverni az előző két napot. Olvastam frissen kapott könyvecskéimet, foglalkoztam Toypurniával, mert egy kicsit megint sikerült meghűlnie. 27-én pedig mentünk Zoli bátyjáékhoz. Az út sima volt, semmi extra, csak én éreztem magam ragadozó madarak – vagy talán ugyanaz a madár, bár ez képtelenség – tekintetétől kísérve. Megérkeztünk ittunk, mulattunk, pedig csak másnap volt Mónik születésnapi bulija. Minket semmi nem tántorított el, hajnalig roptuk a nappaliban.

A másnapi buli is jól sikerült, hajnal 4 körülig ment a zene, roptuk, mint az őrültek, Csaba is megérkezett még aznap reggel, bár igen keveset táncikált velem, amit kicsit nehezményezek. Feszítettem vörös-feketében és szoknyában. A vörös és szoknya kitétel az ünnepelt követelményei voltak, de nem haltam bele. ^^ Táncoltam sokat, biliárdoztam is, csináltam pár esztelen képet és rólam is készült egynehány értelmes fotó.
Másnap pedig szomorú búcsút vettünk a rokonságtól egy kiadós morzsa-party után. A hazafelé utat átaludtam, de még mindig magamon érzem a vizslató tekintetet valahonnan a távolból. Itthon Erikával és Mariannal, Gittával és anyával beszélgetve nevetgéltünk sokáig. 30-án elmentünk apa munkatársához “szilveszterezni”, mivel elsején dolgozik ezért egy nappal eltoltuk a dolgot. Mi csajok – Miki feleségével s a kislányával – bekocsikáztunk Nyíregyre korcsolyázni. Nagy volt a tömeg, de élveztem. Régen volt már a lábamon kori. Tanítgattuk Kamillát Gittával, szóval elröppent hamar a 2 órás idő. Hazaérve meg szolid mókázásba kezdtünk. A felnőttek felnőttesen, a “gyerekek”, vagyis mi Gittával, meg Kamilla, kevésbé felnőttesen, de a végére már mindenki dominóból épített felborítható sort, később pedig toronyépítő versenyt rendeztünk. Persze, hogy az enyém lett a legjobb, de apáé is dicséretet érdemel, amennyi kanyar abban volt és mégis állt. Én pedig moonwalking királynő lettem. ^^
Aztán már csak át kellett pottyanni másnap az Új Évbe, amit némi punnyadással, egy adag Tikalozással bodzás Radlerrel és jó hangulattal oldottunk meg. Éjfélkor pedig, mikor a faluban megindult a tűzijáték arzenál az utcán rohangálva kerestünk minnél jobb pozíciót, hogy minden fellőtt rakétát láthassunk és fülig érő vigyorral az ajkaimon ordítottam bele az éjszakába, hogy a Föld bolygón mindenki hallja: “BOLDOG ÚJ ÉVEEEET!!!!!”

Jó volt ez az év, de valami megmagyarázhatatlan szorongás óvatosságra int. Valamiért félek 2012 – től.

Az élet apró örömei…

silenecapensis — Mon, 19 Dec 2011 21:41:04 +0000

A mai nap gyakorlatilag szokványosan telt, eltekintve attól, hogy valami megmagyarázhatatlan okból nem engedték, hogy edzünk. Ezért vidám kis társaságunk átvonult a Pólus center-be, Bambizni. El is beszélgettük az időt, önkéntes pincér-kisasszonyka lettem. Aztán kifelé menet a fiúk szeme megakadt ama fajta kisautomatán, amibe ha pénzt dobsz s tekered, akkor kiad valamit. Gyuri rászánta magát és feláldozott a pénztárcája tartalmából. (Hozzáteszem Star Wars-os figurák voltak a labdákban, csak ezért lehetséges az áldozata. ^^) Megvolt, kijött, mindenki boldog, de valamilyen különleges indíttatásból, Pisti elkezdte piszkálni a szerkezetet, amiből az lett, hogy visszafelé tekerve a kis kallantyút pénz nélkül jöttek kifelé a kis labdák, minden egyes tekeréssel. Nekünk se kellett több, majd szétkaptuk szerencsétlen kis automatát. Mindenki gazdagabb lett néhány darab Darth Vader fejjel, vagy épp egy 2 lábú (!) R2-val.
Az élet apró örömei…potya játék!!!!

Valami véget ér…

silenecapensis — Wed, 14 Dec 2011 19:02:30 +0000

Minimális mértékű szívrohamot kaptam, mikor megláttam, hogy júliusban írtam utoljára. No problem, van ilyen. Pénteken kémiából írok kritérium tesztet, kedden gerinces őslénytanból vizsgát, szerdán növényrendszertanból vizsgázom, utána az egészet nyakon öntöm egy kellemes állattan jegymegajánló szeddösszeazagyadbanazegészfélévesanyagot ZH-val. Szemezgetek az órával, úgy döntöttem, hogy 8tól inkább növényelek, vagy állatozok egy kicsit lefekvésig. Kémiából lassan többször világosodom meg mint anno Buddha. Csak nézem, nézem a feladatot, a megoldásával, az anyagot hozzá és halovány lilám sincs, hogy ezt mégis hogy hozták össze, aztán elegánsan leteszem a hajam az asztalra, mert leesik, hogy az arányszám nem keverendő össze a töltésszámmal.
Még régebben gondolkoztam rajta, hogy csinálok egy posztot Toypurniáról, de aztán ez elsikkadt. Szóval a lényeg egy mostanra már több mint 30cm-es(!!!) Lampropeltis mexicana greeri, magyarán asszem Mexikói (pontosabban inkább Durangoi alfaj) királysikló kisleány. Hát egyem, ő lett az egyik szívem csücske.^^ (Igazából a helyes kifejezés a szívem egyik csücske lenne, de nem baj játszunk “Time Lord”-osat.) Adok is nektek mindjárt olyan képet, hogy csak na.

Hát nem aranyos??

Egyéb magánéleti gondok, most éppen bőven akadnak. Nem Csaba-sannal vannak problémák, nem kell megijedni. Anitáékkal vesztem össze, véleményem szerint végzetesen, legalábbis az én részemről. Azt hiszem ilyen embert, nem vagyok hajlandó a barátomnak tekinteni többé. Hál’itten mostanra, kicsit lenyugodtam, ergo tudok aludni. Az elmúlt 2 napban rendesen rángott minden izmom az idegtől és egyszerűen képtelen voltam aludni. Mostanra, hogy a kis privát GösserZitrone-s dobozocskámból iszogatom a csapvizet(!!), mert nincs flakonom, pont-leszarom állapotba kerültem. Beszéltem a problémáról anyáméknak, ők velem értettek egyet, tök idegent is megkérdeztem ő is nekem adott igazat. Eddig Zsanett volt a legviccesebb reakcióval, már ha ez esetben beszélhetünk viccről. Ő még a pénzt is visszakövetelte volna. Én felőlem bele is lehet fulladni abba a párezer forintba. Lehet vele mindenki boldog, akinek ez a perverziója.
Most újra ráakadtam Catherine Tate és David Tennant előadásában a “sok hűhó semmiért” című színházi előadás egyik betétdalára. Olyan kis laza majd szétesek, könnyed és egyszerűen mosolyt csal az arcomra. Külön öröm, hogy két kedvenc színészemet együtt hallom énekelni és nem csak ökörködni látom a képernyőn. Pont jólesik hallgatni, oszlatja a megmaradt feszültségemet is.
Sigh no more!!! (Catherine Tate&David Tennant)

Itt…

silenecapensis — Wed, 20 Jul 2011 13:16:24 +0000

Sok minden történt, mióta Írországban vagyok. Például már egész jól ismerem a környéket, Alexát is kiismertem, megismerkedtem itteni magyarokkal. Viszont még úgy igazán a környéket nem fedeztem fel. Szerencsémre a hétvégén megyünk Corkba a bringáért, szóval ez is meg lesz oldva. Legalább be tudom majd járni a környéket. Szereztem Anita Blake kötetet is. Szokom az időjárást. 21-én ponthatárok, amiatt is izgulok kicsit. Áhh diffúz vagyok…

Bandon…

silenecapensis — Tue, 21 Jun 2011 11:44:33 +0000

Hát újra itt valék és nem is Magyarországon. Sikerül befogadó családot találnom Írországban. Ráadásul magyar család, így kommunikációs gondok sincsenek. A kislány Alexa aranyos, és szófogadó, legalábbis amíg a szülei haza nem érnek. Akkor elkezdi magát produkálni. Valiékkal el lehet beszélgetni, meg családtagként kezelnek. Bandonban vagyunk, Corktól kb 30 km-re. Nagyon szép hely, a szobám ablakából látszik a Bandon folyó, meg rét ahol lovak legelnek rendszeresen. Nagyon szupi. Élvezem az itt létet.

Hát…

silenecapensis — Wed, 25 May 2011 20:41:11 +0000

Hát a meló bukta…úgy néz ki haza battyogok a nyárra. Mondjuk mégg, nincs minden veszve, ha találok egy héten belül munkát. Drukkoljatok…
Egyébként megvagyok, kicsit lelombozva, kicsit depisen, de legalább befejeztem a Boudica 3-at, már csak a 4. kötet van hátra. Mostanság megint nagyon ráhangolódtam az írónő stílusára, szinte iszom a szavakat. Alig várom, hogy végre hazamehessek levadászni az utolsó kötetet. Nem mellesleg rájöttem, hogy mégiscsak megtalálja a rádióadókat a telefonom, szóval egy kicsit hallgattam Petőfit meg asszem Juventust, de nem eszek rá mérget. Később rájöttem, hogy nekem nem hiányzik igazából a világi zene, szóval átváltottam Fukai mori-ra. Most valahogy nagyon passzolt a hangulathoz, módfelett jólesett hallgatni.
Ahogy elnézem edzőtábornak harangoztak, ezzel az övvizsgának is…nem baj, majd legközelebb. Gyakorolni kéne, meg sétálni egyet a pesti éjszakában, most nagyon-nagyon tudnám értékelni. Lehet nyakamba is szedem a várost majd valamelyik este…most nem, mert álmoskás vagyok kicsit.
Most mint hogyha megint kezdene elködösíteni az ikkklet, hogyan folytassam a dolgokat Kiba-val, szóval ennek örüljünk! ^_^

Nyár és tervek…

silenecapensis — Mon, 23 May 2011 11:57:19 +0000

Nos…talán ha minden összejön és az istenek is úgy akarják akkor lesz nyárra melóm. Részletekbe nem megyek, majd ha tuti lesz. A lényeg, hogy lesz 3, azaz három hónapom, hogy dolgozzak és élvezzem ezt a döglesztő időjárást, amit nyárnak hívunk.
Amit mindenképpen szeretnék:
- Elmenni Gittával egy hosszú hétvégére, Egerbe /plusz környék, ez már részlet/. Egyrészt, mert Nyár! másrészt, hogy megismerje.
- Elmenni Csabával valahová szintén pár napra, akár Balaton, akár tökmindegy, a lényeg, hogy ketten legyünk és legyen víz a közelben. Talán sátoros buli lesz.
- Elmenni a családdal nyaralni kicsit hosszabb időre.
Hát kábé ezeknek van esélye, hogy teljesüljenek. Viszont még ott az edzőtábor, amire tök jó lenne elmenni, akár övvizsgázom, akár nem. Anita is hívott, hogy kísérjem el Szegedre és én mennék szívesen, csak hát azok a piszkos anyagiak. Jah és nem mellesleg az az áhított színházi előadás Londonban…na arra aztán nagyon de nagyon-nagyon el szeretnék menni. DE…mindig az a fránya “de”. Úgy tűnik valamiről/valamikről le kellesz mondanom, ha szeretném, hogy teljesüljön a többi. Nem mondom én most, hogy jajj én szegény hüpp-hüopp nem tudok elmenni sehova, mert nem igaz. Csak olyan jó lenne mindenhova eljutni ahova az ember vágyik nem?

Bognor Regis vs Hungary…

silenecapensis — Sat, 07 May 2011 12:30:20 +0000

Hát hogy is kezdhetném a bejegyzést. Mondjuk azzal, hogy hello, még mindig élek. Mostani nagy dilemmám az, hogy mi lenne jobb. Megkapni a munkát Bognor Regisben – gyengébbek kedvéért ez egy szórakoztató központ London alatt – vagy inkább itthon maradni és itt találni munkát? Sajnos erre a kérdésre nem tudok válaszolni. Arra viszont, hogy én mit szeretnék jobban, nos arra egyértelműen Bognor a válasz. S most nem csak azért, mert ott van tőle egy órácska buszozásra London és így talán lenne esély megnézni a Wyndham Theatre-ben a “Much ado about nothing”-ot, bár ez sem elhanyagolható tényező. Ez a momentum lelkecském szabadságvágyának kielégítésében is nagyon fontos. Új ország, új emberek, ismeretlen környezet és csak magamra számíthatok…jobb esetben egy megkérdezés erejéig a többi ott dolgozó magyarra. ^_^
Nem kaptam még értesítést az Oktatási Hivataltól, hogy nah akkor észrevettük, hogy jelentkezel és jóvan. Emiatt kicsit izgulok, meg piszkosul kíváncsi vagyok, hogy felvesznek e. Ó és apropó felsőoktatás. Csaba-san jelentkezett TKBF-re, 26. körül felvételizik, szóval drukkoljunk neki.
Masszívan Doctor Who fan lettem, de azt hiszem, hogy akik ismernek, azok ezen nem lepődnek meg túlzottan. Eddig imádatom a 10. nevezetű karakter felé irányult főleg, de kellemesen csalódtam a 11-ben. Remélhetőleg élvezetes lesz az ő karaktere is. Áh na elég a fangörcsködésből! ^_^*
Visszatérve Angliára – Nagy Britanniára, kinek hogy tetszik – nagyon érdekel, hogy képes lennék-e rá. Egy kihívás, ami jelen esetben legalább annyira vonz, mint a Royal Scottish Academy of Music and Drama színész szaka. A cinikusak nevezhetik újabb hóbortnak, hisz’ láttunk már példát arra, hogy írok valamit, aztán az mégse sikerül, vagy teljesül…eh egye fene, nevezzük hóbortnak. Viszont jelenleg ez igen masszívan befészkelte magát a fejecskémbe, szóval ki tudja. Hogy saját kis elmeszüleményemet hozzam minderre végszónak:

“miért félném, mi előttem van?
az még homályos jövő.
a jelent fenekestül felforgatom,
s később csak iszamos múltidő. “

Ui.: Tudom-tudom, kis betűvel vannak kezdve a sorok…na és? Nekem most így tetszett!

Csordogáló napok…

silenecapensis — Sun, 20 Mar 2011 19:42:33 +0000

Újra itt. Megpróbáltam ma megpályázni egy kisegítői állást. Lovak mellé keretek munkaerőt. A nőci aki felvette közölte – pusztán amiatt mert lány vagyok -, hogy itt nem simogatásról van szó, meg pacigolásról. Mire kifejtettem volna, hogy nem vagyok hülye, tudom mekkora szószerinti és képletes ganéval jár egy/több ló, addigra elköszönt. Szóval most ezen kicsit felmérgeltem magam és úgy döntöttem, hogy holnap reggel felhívom és közlöm vele, hogy addig ne ítéljen már el, amíg nem látott dolgzoni.
Pff…erről ennyit. Holnap este kilencre megyek valami pékségbe megbeszélésre, holnapután valami értékesítőkhöz, bár arra kicsit húzom az orrom. Mennyivel jobban örülnék neki, ha a normálisabbak visszajeleznének. Ilyen, mint recepciós, pultos, bérgyilkos stb. Na jó az utóbbi csak vicc.
Tegnap jöttem rá, mennyire tök jó név lenne egy csődörnek a TARDIS. Oké, kicsit Doctor Who fan lettem mostanság, de ha jól belegondolsz abba, mi is a TARDIS, akkor piszkosul illik egy lóhoz. (Direkt nem is fejtem itt ki…ha kíváncsi vagy úgyis utána nézel. )
Jah és csinálni akarok torta-tardist. Természetesen rendesen térben elhelyezve és ha minden jól megy kapok majd fondant receptet is, amivel be tudom majd burkolni. Egyébként dióstészta lenne majd valószínűleg főzőtt csokikrémmel, meg talán valami rumos tölteléket is csempésznék bele, csak a vígasság kedvéért. Szóval vannak ám itt tervek kérem szépen.
A hétvégét Csabával töltöttem. Jól éreztem magam, csak örülnék, ha mostmár tényleg tudna egyedül állni a lábán és akadna valami emberibb, mint a tesco-takarító. Na, de nem az én tisztem kiteregetni az életét, szóval ennyi. Oh és poénból kerestem falukat, ahol majd egyszer letelepedhetnék, esetleg többesszám… Pl. ott van Nőtincs, amit neten találtam aranyos, már csak élőben kéne meglesegetni.
Voltam azóta edzésen is, találkoztam Petivel is. Aranyos volt, megkérdezte jól vagyok-e. Jól esett a lelkecskémnek. Edzésen, mondjuk szokás szerint szadista volt, de azért szeretjük. Nekem is hiányzott már a bokken, meg a gyakorlatok. Olyan izomlázam volt utána két napig öröm volt nézni, ahogy a lépcsőkön közlekedek.
Oh ha jól látom, pont egy hónapja, hogy utoljára írtam bejegyzést. Hm…lehet erre rászokok…majd eldől, mint a ferde torony. Áh azt hiszem mára ennyi legyek elég.